Karácsony
2007 december 24. | Szerző: mazsolaaa
Békés, boldog, szeretetteljes karácsonyi ünnepeket és jó egészséget kívánok!
Remélem, hogy a sok nehézség ellenére jövőre is lesznek szép napjaink, boldog óráink, örömteli perceink, s az élet megadja azt a lehetőséget, hogy a szerelmünket megélhessük úgy, ahogy eddig sikerült. Olyan mélyen, akkora intimitással és teljességgel, amit együtt tapasztaltunk meg, s amiről sok ember csak álmodik.
Egy vers részletével és kedvenc énekesnőnk hangjával szeretnélek még meglepni az ajándékok mellett.
“Nem úgy szeretlek téged, mintha rózsa, topázkő
vagy égő szegfű lennél, mely tüzes nyilakat szór:
úgy szeretlek, ahogy a vak, mély homályban leledző
dolgok szeretik egymást, lélek és árny közt, titokban.
Úgy szeretlek, akár a növény, mely nem virágzik,
és virágai fényét magába rejtve hordja,
szerelmed tette, hogy testemben él sötéten
a fojtó, sűrű illat, amely felszáll a földről.
Szeretlek, nem tudom, hogy mikortól és mivégre,
gőg és probléma nélkül egyszerűen szeretlek,
így szeretlek, mivel nem tudok másként szeretni,
csak így, csakis e módon, hogy nincs külön te, nincs én,
oly közel, hogy enyém a kezed a mellemen,
oly közel, hogy pillád az én álmomra zárul.”
/Pablo Neruda/
http://www.youtube.com/watch?v=WJ0BshAqSB0
Osho néhány gondolata
2007 november 23. | Szerző: mazsolaaa
“Az életben akkor állsz a legközelebb önmagadhoz, amikor szerelmes vagy. Ha nem tudsz szeretni, nem tudsz megnyugodni sem. De ha képes vagy rá, akkor az életed egyszerre értelmet kap, mert az élet értelme a szeretet.”
“Ha belegondolsz, a szerelem egy teljesen abszurd dolog: nem lehet kifürkészni az értelmét, tehát nem lehet célja sem. A szerelem önmagáért létezik – nincs más célja.”
“Az az ember, aki mindent kikalkulál, logikus és céltudatos, képtelen a szerelemre. Neki ok kell ahhoz, hogy cselekedjen.”
“A szerelem mindig MOST történik. A szerelemnek nincs “jövő ideje”, ezért áll legközelebb a meditációhoz.”
“Ha voltál már szerelmes, akkor tudod, hogy nem az elméddel szeretsz. Ezért az úgynevezett “bölcsek” azt mondják, hogy ha szeretsz valakit, attól megbolondulsz. … Bizonyos szempontból igazuk is van.”
“Mi történik egy szerelmespárral? Csak a jelenben élnek, csillog a szemük, nem gondolnak a múltra vagy a jövőre. … Tehát tényleg vakok. Vakok azok számára, akik minden cselekedetüket eltervezik, akiknek minden kalkuláció. Aki szerelemes az az igazi szemével lát, és nem csak lát, hanem meglát. Nem tántorog, mint egy alvajáró, hanem valóban ÉL.”
http://www.youtube.com/watch?v=02hnWqIsIHU
Idézet a filmből
2007 november 17. | Szerző: mazsolaaa
Köszönöm a csütörtöki napot. 🙂 Hosszú idő után végre több időnk volt. Örülök, hogy sikerült a kiállítást is megnéznünk, s bár a közös ebéd most elmaradt, de az esti rövid kis találkozás feledtette ezt velem.
Minden találkozásunkkor rácsodálkozom arra, hogy a szerelmünk még 5 év után is lobog. Nem pislákol, hanem szenvedéllyel ég. Ez a hatalmas szeretet, szerelem a testem minden porcikájába beleivódott. S ez “őrülten” jó érzés.
A címadó filmből néhány mondat:
“Az igazi szerelem felemel és mindig többre sarkall. Lángra lobbantja szívünket és békét teremt az elménkben. Te ezt tetted velem … és remélem … én is ezt tettem Veled.”
Legyen szép napod! S várom a holnapi viszontlátást.
http://www.youtube.com/watch?v=JIVaUcE4kAM
Egy vers és egy dal
2007 november 14. | Szerző: mazsolaaa
Kedvesem!
Bocsi, hogy nem írtam ide, de amíg beteg voltam, nem volt erőm.
A napokban a kezembe került egy régi vers, nem tudom, emlékszel-e rá.
Soha nem volt
Soha nem volt jogom ébredni melletted,
nem láthattam reggel a szemedet,
nem fordulhattam feléd lágy mosollyal,
hogy megtudjam, milyen lesz a nappal.
Álomból, álomba ringatott a gondolat,
együtt ébredni, egy puha takaró alatt,
kettesben meginni a kávét Veled,
mindennap átélni, érezni a szerelmedet.
Nehéz volt lemondani erről az álomról,
a szívemben fájdalom, keserűség tombol,
nem kettőnkre, az életre haragszom,
nem érdemeltük meg, hogy minket ostorozzon.
Nem bújhatok el, fájdalmam eltakarva,
nem sírhatok szabadon a válladra borulva,
ha találkozunk, a mosolyom szereted látni,
keményen tanuljuk, mit jelent a szó: várni.
Várni a véletlent, a gyengéd pillanatot,
várni a percet, mi gyönyört adhatott,
várni egy édesen puha csókra, ölelésre,
de az álomból ébredni kell, feledésre.
Miért nem álmodunk napot, holdat, csillagot,
a végtelent, a messzit, a máról átfutó holnapot,
egy tündérvilágot, benne egy boldog párral,
ahol nincs bánat és könny, csak vidám madárdal.
Felejteni nem akarok és nem tudok,
fájdalmat okozni másnak nem fogok,
ha a szemedbe nézek, ott magamat látom,
Te is szeretsz, ez a szerelem nemcsak álom,
Talán, egyszer majd megérdemeljük,
hogy a reggelt közösen ébredjük,
de az már egy másik élet,
újra kell születni ahhoz,
hogy szerethesselek
Téged.
/P. Pálffy Julianna – Carie/
Hallgasd majd meg a következő dalt, de csak óvatosan! :-)))
http://www.videoplayer.hu/videos/play/108213
Nagyon hiányzol és várom a holnapot. 🙂
Üzenet Kedvesnek 11-03
2007 november 3. | Szerző: mazsolaaa
Bocsi, hogy nem a kedvenc filmünk címét adtam a blognak. Azt hiszem, ez a filmcím talán találóbb itt. Különben is, ezt is együtt láttuk. Emlékszel még rá? 😉
Amíg a régi netes oldalunkon nem javul meg minden, addig naplószerűen ideírnám a gondolataimat, az érzéseimet. Mit szólsz hozzá?
Sajnos, betegebb lettem, mint tegnap voltam. Nincs is most több erőm írni.
Legyen békés, szép napod, olyan, mint ez az őszi táj.
Végül egy vers és a kedvenc mondatunk a filmünkből: “Mi már elválaszthatatlanok vagyunk.”
Veled
Hozzám nőttél észrevétlenül,
Beépültél húsomba, vérembe,
Itt élsz velem legbelül,
Tested lenyomata beégett testembe.
Szemeid néznek vissza tükrömből,
Mosolyod lebeg az éjszakában,
Ajkad mesél vágyról, szerelemről,
Ismertelek már egy más világban.
A szeretetnek vagy örök szelencéje,
Flastrom az összes sebemre,
Az odaadás forró, édes kemencéje,
Nyugtató csók a lelkemre.
Nem tudunk semmit a jövőről,
Csak tobzódunk önfeledten a mában,
Pillanatokat lopunk az időből,
S a végtelent leljük egymás karjában.
Régebbi életem
2007 november 2. | Szerző: mazsolaaa
Fiatal koromban sosem gondoltam volna, hogy ilyen helyzetbe kerülök. Azt hittem, ésszel mindent tudok majd irányítani, s nem lesz részem szeretői kapcsolatban. De az utóbbi években, a betegségem óta megtanultam, hogy sohase mondjam azt, hogy “soha”. Lehet, hogy ez közhely, de egy súlyos betegség után másképp látsz dolgokat. Átértékeled a világot, rájössz, hogy mi az igazán fontos az életben.
A gyerekek mellett nem vettem észre, hogy a házasságom már nem a régi. Jobban mondva, láttam bizonyos jeleket, csak nem jól értelmeztem, s bíztam abban, hogy kilábalunk a gödörből. De egy hosszabb beszélgetés után rádöbbentem arra, hogy a férjem már rég eltávolodott tőlem lelkileg. Hideg zuhany volt számomra. A mai eszemmel azt gondolom, hogy a tapasztalatlanságom miatt nem tudtam időben javítani a házasságunkon, bár többször tettem rá kísérletet, még az ominózus “tárgyalás” előtt. Miután felfogtam, hogy nagy a baj, jött a betegségem (rák). Megértettem, hogy nem csinálok valamit jól, változtatnom kell.
S azt hiszem, sikerült is. 🙂 Legalábbis a műtét óta tünetmentes vagyok, s teljesen egészségesnek érzem magam. Még nem tudtam minden változást véghez vinni, de törekszem rá. Az anyagi függést kell még felszámolnom. Sajnos, nem könnyű ebben a világban több gyerekkel a semmibe kilépni. Megpróbálom az egzisztenciámat felépíteni, s utána lezárni azt még, amit le kell. Néha nagyon jó lenne ezt a folyamatot gyorsítani, de az élet mindig újabb akadályokat gördít elém.
Szerencsémre mindehhez segítséget is kaptam az égiektől. Megtaláltuk egymást Kedvessel. Tudom és érzem, hogy a nagyszüleim küldték az életembe, hogy átsegítsen ezen a nehéz élethelyzeten.
Idézetek 1.
2007 november 2. | Szerző: mazsolaaa
“Hasonlítanunk kell kissé egymáshoz, hogy megérthessük egymást; de kissé különböznünk is kell egymástól, hogy szerethessük egymást.”
/ Géraldy/
“Sohase értjük igazán a másikat, sohase ismerjük valódi szándékait és vágyai hullámzását. Sohasem sejtjük lelkének misztériumát, bármilyen közel érezzük is magunkhoz.”
/Maupassant/
2007-11-02
2007 november 2. | Szerző: mazsolaaa
Tudom, tudom, másoknak fájdalmat okoznánk, ha lebuknánk. Jobban mondva, nem is tudom, mi történne. A házasságom már kihűlt évek óta, a Kedvesé pedig lassan 4 évtizede tart.
Egymásra találtunk, egymást segítjük, s élvezzük a feltétel nélküli teljes elfogadást. Ismerjük egymás erényeit, toleráljuk egymás hibáit. Szeretjük, tiszteljük, megbecsüljük egymást. Kimondhatatlanul jó érzés egy ilyen kölcsönösen elfogadó szerelemben élni évek óta. Amikor teljesen önmagad lehetsz, nem kell semmi álarc, mert tudod, ha hibáznál is, a másik teljes szívével szeret Téged. Persze hibázol is, mert senki sem tökéletes. :-)) Sőt! Néha meg tudnék “őrülni” egy-egy malőr miatt, de pillanatok múlva rájön az ember (lánya), hogy mi az IGAZÁN FONTOS az életben. Mindketten sokat fejlődtünk a szerelem hatására. Olyan “rejtett képességeink, tulajdonságaink” teljesedtek ki, amikről saját magunk sem tudtunk. Eddig senki sem hozta ki belőlünk azt a varázslatot, amit most közösen átélünk. Azt a meghittséget, intimitást, amiről mindenki álmodik, amit az emberek egy része nem is tapasztal meg élete során.
Őszintén kívánom, hogy mindenki éljen át hasonló érzéseket, szerelmet.
Egy vers bevezetésként
2007 november 2. | Szerző: mazsolaaa
Jobbágy Károly: Szomorú szerelem
A nő, ki nős embert szeret,
Szomorú szerető nagyon.
Éjjel a vágy ha rámered,
felsír, mert nincs irgalom.
Hetenként egy-egy délután
Eljön hozzá, ki öleli.
Siet, feléje nyúl sután,
Más otthon ízével teli,
A zsebkendőjén, ingén
Egy másik asszony nyoma van
S a férfi életében ím
ő – bárhogy lángol – nyomtalan.
Csak, mint a napfény, felragyog,
Aztán pár napra beborul,
Az ünnepek, vasárnapok
Magányban telnek, józanul.
Néha, ha fáradt s kézbefog
Otthon egy könyvet és leül,
Pár sort elolvas, felzokog,
Mert oly sokat van egyedül.
De miért? Hisz ő is annyit ér,
Mint az, akinek férje van,
Benne is úgy lobog a vér,
Szeretne élni boldogan,
Fényes vasárnap járni kinn,
Büszkén, karolva vinni őt,
Mutatni: Nézzétek! Enyím!
Állni a pletykálók előtt,
S nem mellékutcák kis, sötét
Zugában kapni csókokat
És ijedten rebbenni szét,
Ha ismerős, ki ott haladt.
A nő, ki nős embert szeret,
Sok rossz asszonynál többet ad:
Hitet, szerelmet, életet,
Türelmet, ifjú álmokat.
****
Ne szóljatok meg, olvasók!
Nem pillangókról szól e dal,
Kiknél csupán szeszély a csók,
– mert hogy a vérük fiatal –
ha nem azokról, kik szívét
egyetlen férfi köti le,
számára lettek menedék,
egy jégkor hű tűztengere,
akik megértők, csöndesek,
nyomukban nem hull szét család,
csak bennük mélyebb s fáj a seb
látva kis lánykák mosolyát,
érezve, hogy nincs – bárha van
az, aki van – de nincs velük,
és a sírás is hasztalan,
akár az egész életük.
Szomorú vagyok
2007 december 28. | Szerző: mazsolaaa
Látod, hajnali 4 óra és még egy percet sem hunytam le a szemem az éjjel. Ellenben Te valószínűleg az igazak álmát alszod otthon a feleséged mellett. Igen, tudom, mibe vágtam bele 5 évvel ezelőtt. Sosem kértem azt, hogy változtass az életeden. Csak abban reménykedtem, hogy mindig lesz egy kis időd és energiád rám. Sajnos az utolsó év – mióta nyugdíjba vonultál – ennek gyakran ellent mond. Tudod jól, hogy sokszor megbeszéltük ezt már. Remélem megérted, hogy belefáradtam a “másodhegedűs” szerepbe. S most már nem tudom úgy elfogadni a családi változásaidat, mint ahogy szeretném. A sok fájdalom és nehézség elveszi a kedvemet attól, hogy – bármennyire is szeretlek még mindig – folytassam a kapcsolatunkat.
Ez a 3 nap is tökéletesen példázza, miről beszélek. El tudom képzelni, milyen jólesett a 24-i üzenetem. Megint túlcsordultam. Most néztem meg, persze, hogy telihold volt hétfőn. S ahogy az lenni szokott az 5 év alatt, a körülmények újból megnehezítették a helyzetemet(ünket). Megint minden az utolsó utáni pillanatban változott Nálatok. Sajnos a mostani lelki állapotomban ez már túl sok nekem. Végtelen fáradtságot és nagy szomorúságot érzek. Lehet, hogy Te ezt túlzásnak fogod találni, nem baj. Máshogyan működünk. Te racionális férfi vagy, én meg egy érzelmes, érzékeny nő. S mivel nincs közös jövőnk, azt hiszem, itt az ideje annak, hogy elengedjük egymást.
Nézd, én nem azt mondom, hogy már nem szeretsz, s hogy nem szeretlek, hanem azt, hogy ez így már nem működhet tovább. Mert egyre több fájdalmat okozol nekem. S egyre kevesebbet tudsz adni az otthoni korlátok miatt. Hidd el, Te még mindig ugyanakkora részt foglalsz el az életemben, mint régen. De amikor már ennyire felborul az egyensúly, akkor döntenem kell. Tudod jól, hogy sosem mértem mérlegen, hogy ki mennyit ad vagy kap a kapcsolatunkban. Tudod, igaz? A teljes szívemet, lelkemet odaadtam Neked. Az életem minden percében benne voltál. S életem végéig a szívem legnagyobb részének Te leszel a lakója. De most tovább kell lépnem(ünk). Félek, hogy a végén elrontanám(nk) ezt a gyönyörű, felemelő, de gyakran fájdalmas szerelmünket. S ezt nagyon nem szeretném. Mindig arra a csodára szeretnék emlékezni, amire 5 évig sikerült vigyáznunk, amit óvtunk és ápoltunk. Arra a mérhetetlen gyengédségre, melegségre, intimitásra, amit együtt éltünk át, közösen tapasztaltunk meg. Kérlek szépen, ne haragudj rám!
Most nincs erőm többet írni. Legyél jó és vigyázz Magadra!
Oldal ajánlása emailben
X